|
|
|
|

Tanösvény

Miskolc egyik legrégebben lakott részén, Diósgyőrben található a Barát-hegy. A sokak által ismert diósgyőri várral szembeni, hétvégi telkekkel szabdalt domb és folytatása már a Bükk-hegység lábának tekinthető. A Barát-hegy különleges adottságai miatt már évezredek óta emberek által látogatott, s bizonyíthatóan a Kr. u. XI. századtól már művelt terület volt.

Baráthegyi gazdálkodásról az első írásos adat i.sz. 1313-ból maradt fent. Ez egy adományozó levél, melyben István bán - Diósgyőr akkori ura - földet és termő szőlőt adományoz a pálos rendnek. Ez a terület már a tatárjárás előtt is - valószínűleg bencések által - művelt vidék volt. Erre utal az 1972-es ásatásokon talált - a pálos kolostor alapjai alatt húzódó korábbi - kolostorrom.

A tatárjárás pusztítása ezt a vidéket sem kímélte, a föld- és gerendavár a kolostorral együtt elpusztult. Az ország újjáépítése során kezdték építeni az első diósgyőri kővárat is. Majd az újabb mongol betörés hírére hosszú pince- és üregrendszert faragtak a Barát-hegy könnyen megmunkálható homokkövébe, melynek néhány kisebb részlete ma is megtalálható. A helyreállított kolostorban i.sz. 1313-ig Ernye bán és családja lakott, akik a kővár elkészültekor abba költöztek, s a kolostort a hozzá tartozó birtokkal pedig felajánlották a pálosoknak.        A szerzetesek valószínűleg csak irányították a munkákat, esetleg a kényesebb műveleteket maguk végezték. A Szinva kiszélesedő völgyében gabonát, míg a jó termőhelyi adottságokkal megáldott déli domb- és hegyoldalakon szőlőt és gyümölcsöt termesztettek. A Barát-hegy elnevezés is ebből az időből származik. A Miskolc-vidéki szőlőtermesztés az Anjou-korban teljesedett ki. Ekkor már nemcsak a földesúri és jobbágyi szőlők, hanem a polgárság városi szőlői is sikerrel termeltek.

A szőlősgazdák érdekeit különösen Zsigmond király karolta fel adókedvezmények formájában, hiszen a borok exportjából jelentős jövedelemre tett szert. Az egyházi birtokokon viszont semmilyen kedvezményt nem adtak, talán ennek lehetett a következménye, hogy a felső-győri zsellérek megtagadták a munkát. A pálosok panaszára Zsigmond király rendeletben kötelezte a munkájukat megtagadó zselléreket, hogy teljesítsék feladataikat, mert különben fegyverrel fogja jobb belátásra bírni őket. A levél eredményességéről nem tudunk, valószínűleg elérte a kívánt hatást.

A borkereskedelem 85% a Kassa- Eperjes- Lőcse- Késmárk- Bártfa- Krakkó útvonalon zajlott. A XVI. században a bortermelés, fogyasztás és forgalmazás annyira elterjedt, hogy szigorító rendszabályokat kellett bevezetni.

A török hódoltság idején - különösen Eger bevétele után-, a miskolci szőlőterületek rendszeresen nagy veszteséget szenvedtek. A pálosok elvesztették kolostorukat, baráthegyi és Szinva- völgyi földjeiket. Helyüket a világi szőlősgazdák vették át, egészen 1739-ig, amikor a kolostort helyreállítva visszatértek a pálosok. A földjeiket használóktól terményt és bérleti díjat kaptak. Az egyik baráthegyi pincéjük fölé ekkor építtették az azóta is megmaradt gyönyörű, kerek borházat. 1780-ban azonban végleg bezárta kapuit a Felső-győri kolostor. A birtokaikat értékesítették. A vásárlók valószínűleg a korábbi bérlők lehettek, akik kellő gyakorlatot szereztek a szőlőművelés fortélyaiba.

 A múlt századi filoxéra ezt a vidéket sem kímélte. A kipusztult szőlők helyére hamarosan újakat telepítettek. Ekkor jelentek meg az amerikai alanyokra oltott fajták és a direkt termők. A II. világháború vége felé újabb komoly pusztulás következett be. A háború után a Barát-hegy tetejére egy légvédelmi üteget telepítettek. Csupán a Pecér-völgy pincesora, a Bakosok és az Ostoros vészelte aránylag sértetlenül a változásokat. 1923-ban nem messze a volt kolostortól egy szénbányát nyitottak Márta-bánya néven. A nem túl mélyen 50-300 méteren található vékony szénrétegeket kezdték kibányászni. A bánya 1967-es bezárásáig - három szinten- a Baráthegy és a Bakosok jelentős részét alábányászták. A bányászat végeztével és a katonai bázis megszüntetése után a nagyvárosok peremére jellemző folyamat indult meg: 200-2000 négyzetméter közötti telkeket mértek ki és adtak el a nagyrészt vidékről betelepült gyári munkásoknak, akik az 1974-75-ös Felső-Majláthi panellakás építés nyomán ideköltöztek.

A zártkertekre jellemző építkezési hullám nyomán kisebb-nagyobb házikók nőttek ki a földből. Többségükben fából és téglából. A kiskertekben megjelentek az új szőlő- és gyümölcsfajták. Egyedül az Ostoros és a Bakosok déli lejtőin maradtak meg nagyobb foltokban kaszálók és hagyományos művelésű gyümölcsösök. A Barát-hegy alján és a Pecér-völgy két oldalán megmaradt szőlősorok, pincék és borházak közé és mellé családi házak épültek.

A Tanösvény végpontjától több miskolci kulturális érték könnyen megközelíthető, ezért a tanösvény bejárása után érdemes ezekhez ellátogatni.

Virtuart Kft.